2016. február 3., szerda

Német menekültszállások: „A nőkkel úgy bánnak, mint a kutyákkal”


Az alábbi részlet a Die Weltből származik, és egy orosz asszony történetét mutatja be, aki Németországban kért menedékjogot a lányával. Beszámolója alapján a németországi menekültszállásokon élő nők helyzete csupán a „pokoli” jelzővel jellemezhető.


„A nők semmit sem érnek. Úgy bánnak velük, mint a kutyákkal.”

A németországi menekültszállásokon a nők nemi és fizikai erőszak áldozataivá válnak- meséli egy menedékkérő. Natalya G. több menekültszálláson is megfordult. A mosdóba a nők csak párosával mertek kimenni.

Natalya G. néz ki, mint egy balerina. Nagy szemeivel egyszerre kelt szigorú és kislányos benyomást. G. egy orosz TV riportere. Csakhogy a rendszert bíráló tudósításai miatt bajba került. 17 éves lányát – amikor részt vett egy moszkvai békedemonstráción, ahol Ukrajnával való szimpátiáját akarta kifejezni, megtámadták és sérüléseket szenvedett. Nagyon valószínű, hogy egy rendőr bántalmazta.

Így tavaly márciusban G. Hannoverbe szökött lányával és menedékjogot kért Németországban. Miután négy különböző menekültszálláson is megfordult – ezek közül háromnak saját vezetősége volt – ráeszmélt, hogy Németországban sehol sem érezheti magát biztonságban. 
„Borzalmas mit kell elviselniük a nőknek” – mesélte G. „Sohasem gondoltam volna, hogy Németországban ilyen állapotok lehetségesek”.

Most már jól van és két fiatalabb, 11 és 13 éves lányát is sikerült idehoznia Oroszországból. Egy család megengedte neki és lányainak, hogy házuk egyik lakosztályában lakjanak, így mind a négyen Dortmundban élnek. Lányai egy integrációs osztályba járnak. „Nagyon szerencsés vagyok, hogy itt lehetek Németországban és biztonságban élhetek”– mondta G. De a kezdet nehéz volt.
„Az otthon vezetősége nem tett semmit. Abszolút semmit”

Braunschweig volt G. és legidősebb lánya útjának első állomása. Megjegyezném, lutriszerűen betették őket egy hat férőhelyes szobába, ahol csak két másik nő lakott rajtuk kívül. „Minden este kijött a rendőrség, mert két csapat férfi folyamatosan összeverekedett”– mesélte G. „Az egyik férfi állandóan a női mosdóban tartózkodott, amikor használni akartam. Úgy váltogatták egymást, mintha őrségben lettek volna, mintha csak azt akarták volna értésünkre adni: „Kutyába sem veszünk téged, meg sem mukkanhatsz.”

G. és a lánya csak együtt mertek kimenni a mosdóba. És sosem tették ezt anélkül, hogy ne közölték volna a többiekkel hova mennek, hogy abban az esetben ha nem térnének vissza, azok riaszthassák a szálló vezetőségét. „Végre, öt nap múlva zuhanyozni mertem” – mesélte. „Tisztában voltam vele, bármikor megtörténhet, hogy valaki rám töri az ajtót.”

„Miért nem tesznek semmit ?” – faggatta G. az otthon vezetőségét. De nem kapott választ. Az a benyomása támadt, hogy hallgatólagosan elfogadják azt, hogy a nők fenyegetettségben élnek. „Egyik este bejött az egyik biztonsági őr, betuszkolt egy Albániából érkezett 13 éves lányt a szobánkba és arra kért, vigyázzunk rá. A lány apja bántalmazza a gyerek anyját és a lánynak védelemre volt szüksége” – mesélte G.

“Éjszakára elbújtattuk a szobánkban. Nyomatékosan az értésére adtam, milyen fontos az, hogy senkinek se nyissa ki az ajtót, ne menjen az ablakhoz és ne menjen ki a mosdóba. Megengedtem neki, hogy egy csészébe pisiljen” – mondta G, aki megkérdezte a biztonsági őrtől, mi történt a lány anyjával. Amaz mindössze annyit válaszolt: „majd reggel kiderül”.

Másnap reggel váratlanul egy nőt pillantott meg a folyosón. „Azonnal tudtam, hogy csak a lány anyja lehet.” -emlékszik vissza G.” Kékre -zöldre verték, arca annyira eltorzult, hogy szinte nem is tűnt emberinek. És terhes volt. Akárcsak sok más nő is az otthonban.”

A férfiak őrt állnak a fürdőszobák előtt

De nem Braunschweig volt az egyetlen otthon, ahol G. ilyen kegyetlenségeket tapasztalt, valamint azt, hogy az otthon vezetősége tolerálja ezeket. A túlzsúfoltság miatt őt és a lányát egy másik, oerlinghauseni szállásra szállították. Az emeleten esténként egy férfi sétált két, övébe tűzött bozótvágó késsel. Az egyiket az öv jobb, a másik az öv bal oldalán hordta, „akárcsak egy kalóz.”

És a férfiak ott is őrt álltak a női illemhelyek előtt. És ugyanígy volt ez Bielefeldben is, a harmadik menekültszálláson. „Kezdtem megérteni, hogy volt ebben valamiféle rendszer, és csak azt mondhatom, hogy mindent egybe véve, a nők ott nem érnek semmit, abszolút semmit, a nők nem mozoghatnak szabadon. Úgy bánnak velük, mint a kutyákkal.”

Hogy honnan jöttek ezek a férfiak? G.-nek fogalma sem volt róla, pontosan honnan. A bent lakók nagy része Pakisztánból, Afganisztánból, Szíriából, Albániából és Macedóniából származott. „Pusztán az arcuk alapján nem tudtam megállapítani milyen nemzethez tartoznak”

G. és a lánya végül egy dortmundi gimnáziumban [középiskolában] kötött ki. A 17 éves lány egy éjjel egyedül ment ki a mosdóba -és pánikba esve rohant vissza. Egy fiatal afrikai megragadta a karját és megpróbálta berángatni a szobájába.

Zöld Párt: a nők jogai az „Első Világ problémái”

Franziska Brantner (Zöld Párt) számára az ilyesfajta történetek nem jelentenek újdonságot. Szakterülete szerint a női jogokkal foglalkozik. Mielőtt a német Bundestag tagjává vált volna, sok éven keresztül dolgozott tanácsadóként az Unifernnél, az ENSZ nőjogi szervezeténél. Szeptember óta Brantner egyetlen feladata a menekültszállásokon élő nők helyzetének vizsgálata.

A női jogok témáját hosszú időn keresztül nem vették komolyan, és Első Világ-beli problémának tekintették. „De ha komolyan vesszük a nők elleni erőszakot, akkor mindenütt üldöznünk kell az erőszaknak ezt a formáját – és ez a menekültszállásokra is vonatkozik. Ezekre a helyekre érkeznek meg ugyanis a menekültek, és először ezeken a helyeken kell azonnal reagálnunk ha nők és gyerekek elleni erőszakot, bántalmazást tapasztalunk.”

Brantner azt követeli, hogy valamennyi menekültszállás számára dolgozzanak ki terveket az erőszak felszámolására, alakítsanak ki védett zónákat a gyerekek és a nők számára, a biztonsági személyzet pedig részesüljön megfelelő kiképzésben, hogy felismerjék, mikor történik erőszak és megfelelően léphessenek fel ellene. „A Bundestagban folytatott viták során úgy látták, követeléseink terhet rónak a bürokráciára, és félresöpörték őket. Pedig a valóságban ez azt az egyértelmű üzenetet hordozza, hogy a gyerekek és a nők egyetemes jogai érvényesülnek hazánkban.”

Mindeközben Natalya G.nem hiszi, hogy bármi is megváltozik majd a menekültszállásokon. 
„Az az érzésem, nagyon -nagyon rosszul mennek ott a dolgok.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...